Nem azért kezdtem el ez a blogot vezetni, hogy panaszkodjak mindennapi gondjaimról vagy, hogy sajnáltassam magamat a nagyvilággal, hanem hogy kiírhassam magamból az örömöt, a bánatot.



Ma nap 2 csalódás ért. Az első azzal, hogy rájöttem, hogy elvesztettem a legjobb barátnőmet, a második pedig egy híres rapper miadt történt.


Én most a másodikkal kezdeném.



Éppen MSNen pötyögtem a barátaimmal amikor egyik haverom küldött egy linket, hogy olvassam el mert érdemes és, hogy majdnem ezt éltem át én is. Tényleg érdemes elolvasni:

http://www.fankadeli.hu/

Itt több történet olvasható, de én MC Gőz és Fanka esetére célzok. Gőzyben nagyot csalódtam, mert én egy jó lelkü és jó világszemlélettel rendelkező embernek ismertem meg a szövegeiben. Bár ennek elolvasásakor Fanka nagyot nőtt a szememben, de nem kárpotol annyira egy emberben való csalódásért. Olvassátok el ti is és gondolkodjatok! :]

Az első csalódás pedig már rég kezdődött. Körülbelül akkor amikor a legjobb barátnőm újra összejött a régi barátjával. Elötte mindig mindent meg tudtunk beszélni, amikor szükség volt a másikra mindig ott volt. De ezek a dolgok megváltoztak jóformán azonnal mikor felbukkant újra a fiú. Az első pár hétben gondoltam oké szereti, vele akar lenni..oké. De amikor már túl voltunk az első 2 hónapon már nagyon kezdett elhanyatlódni a barátságunk. Sőt nemcsak a barátságunk hanem már a barátnőm is egyre hanyagabb lett. Lógott a suliból csak h a fiúval lehessen és ezáltal engem is belevitt, nem törödött a jegyeivel, sőt még a barátaival sem. Eleinte próbáltam szólni neki, hogy nemkéne mert úgyis találkozik vele délután, de nnem hallgatott rám. Most h itt volt az évvége, az átlaga persze romlott a félévihez képest és a tanárokat okolta, amikor megmondtam nkei h ne őket okolja hanem gondolkodjon el h mit ronthatott el, rosszulesett neki az igazság. Hát igen az igazság fáj sokszor, most én is érzem...Mert ahogy elkezdődött a nyár, teljesen eltávolodtunk egymástól. A fiú odaköltözött a barátnőmhöz, pedig a fiú 18- a barátnőm pedig csak 15 éves mint én. Szerintem ez egyáltalán nem normális dolog. Már kb 2 hetente ha beszélünk , akkor sem tudunk normálisan mert a fiú ott van és belebeszél a telefonba, vagy éppen nyúzza, hogy tegyük le mert ő éppen mást akar csinálni. A minap kérdeztem meg barátnőmet nem akar e eljöni velem egy koncertre, nem hiába kérdeztem hiszen tudom, hogy imádja Sub Bass Monstert. Elég furcsa választ -"oké, majd még megkérdezem a barátomat..."-kaptam. Nem tudtam mire vélni. Utána gondoltam biztos megkérdezi, hogy nem szerveztek-e valamit aztnapra. De ma kiderült -nem teljesen tiszta kép, de én azt szűrtem le-, hogy a barátja nem "engedi el". Haverom mondta, hogy beszélt vele és nem jön és, hogy azt is mondta miért vagy ki miadt nem jön. Nekem egyből leesett a szitu. Este nemrég beszélgettem egyik közeli haverommal erről a dologról és felidéztünk pár emléket, hogy rájöjjek igazi barátnő volt mindig is vagy nem? A válaszra még nem jöttem rá sajnos. De azt biztosan tudom, hogy egy kicsit csalódtam benne és ezért érzem úgy, hogy kezdem elvesziteni.